Három apróság, háromféle öregedés
A karika egy darab drót, meghajlítva. Nincs benne mozgó rész, ezért a legkevésbé kényes. A forgóban golyóscsapágy van, ezért a legkényesebb: a homok és az iszap beül a golyók közé, és onnantól nem forog. A kapocsban egy rugó dolgozik, és a rugó az, ami előbb-utóbb elveszíti a tartását. Ezért nem is tartom őket egy rekeszben, mert a legérzékenyebb darab szenvedi meg a legtöbbet.
A Tisza Szegednél sok finom homokot hoz, és ez a homok mindenhová bejut. A parton ez nem tűnik fel, mert a vízben minden mozog. Otthon, szárazon viszont meghallom: ha megrázom a forgót, és nem pörög, hanem súrlódik, akkor már tele van.
A forgó: a csapágy a gyenge pont
A forgót nem áztatom olajban, és nem fújom be semmivel. Ha tele van homokkal, akkor langyos édes vízben átmozgatom, hogy a homok kiürüljön, majd papírtörlőn megszárítom, és hagyom egy éjszakát. Utána egy csepp olajat kap a tengelyére, nem a csapágyba öntve, csak a felületére. A felesleges olaj összegyűjti a port, és az rosszabb, mint a száraz csapágy.
Ha a forgó átmosás után sem pörög szabadon, akkor nem erőltetem. A szoruló forgó csavarja a zsinórt, a csavarodott zsinór pedig a dobon és a botgyűrűkön is gondot okoz. Az ilyen darab nálam a külön rekeszbe kerül, és a szezon végén a szemétbe. A forgó olcsó, a zsinór nem.
A kapocs: a rugó és a zár
A kapocson két dolgot nézek: a rugót és a zár nyelvét. A rugónak magától vissza kell pattannia, és a zár nyelvének nem szabad akadnia. Ha a nyelv félúton megáll, akkor a kapocs a legrosszabb pillanatban nyílik ki. A rugót nem feszítem és nem igazítom, mert a fém kifárad, és utána már nem tart.
A kapcsot nem tárolom nyitva, mert a nyitott rugó feszültség alatt öregszik. Csukva, a saját rekeszében pihen, és nem lóg bele a szomszédba. A nedves kapocs a dobozban egy éjszaka alatt foltot kap, ezért hazaérés után ez is papírtörlőre kerül, a horgok mellé.
A karika és a peremkopás
A karikánál a záródást nézem, azt a kis illesztést, ahol a két vég összeér. Ha az illesztés megnyílt, vagy ha a drót a nyitásnál meg van törve, akkor a karika terhelésnél szétnyílik. A karikát nem feszítem szét kézzel, mert a fém emlékszik, és a feszített karika már nem záródik vissza pontosan.
Azt is megnézem, nincs-e a karikán olyan kopás, ami a zsinórt marná. A zsinór a karikán fut, és ha ott egy sorja van a fémnek, akkor az a zsinórt lassan elvágja. Ezt a szememmel és a körmöm hegyével érzem meg. Ha akad, akkor a karika megy a szemétbe, mert ez a fajta hiba nem javítható.
Válogatás és tárolás
A válogatás nálunk méret szerint történik, és azon belül fajta szerint. Minden méret külön kis rekeszt kap, és a rekeszen belül külön a karika, külön a forgó, külön a kapocs. Ez azért van, mert a méretek keveredése a legrosszabb: este, a parton sietve nem látom jól a különbséget, és a nagy kapocsra kicsi karika kerül.
A rekeszes dobozba szilikagél zacskót teszek, és a dobozt nem hagyom nedvesen zárva. Télen, amikor négy hónapra elrakom a felszerelést, a fém apróságok a legérzékenyebbek, ezért ezeket külön átnézem, mielőtt a doboz a szekrénybe kerül. Tavasszal az első lépés a doboz kinyitása és a forgók végigpörgetése.
Ellenőrző lista
- A forgót kézben megrázom: ha súrlódik és nem pörög, akkor homok van benne.
- A szoruló forgót langyos vízben átmozgatom, majd egy éjszakát száradni hagyom.
- A kapocs rugóját nem feszítem, a megnyúlt rugójú darabot kidobom.
- A nyitott kapcsot nem tárolom, mert a rugó feszültség alatt öregszik.
- A karika illesztését megnézem: a megnyílt illesztés nem javítható.
- A karikát a körmömön végighúzva ellenőrzöm, nincs-e sorja, ami a zsinórt marná.
- A fém apróságokat méret és fajta szerint külön rekeszben, szilikagéllel tartom.
