Három dolog, amit minden horgon megnézek
Az első a hegy. A hegyet a körmömön húzom végig: ha megakad, jó, ha lesiklik, akkor tompa. A tompa hegy nem feltétlenül rossz, de a parton nem tudom megélezni rendesen, és otthon sem szoktam reszelőzni, mert egy rossz mozdulat elviszi az egész hegyet. Az ilyen darab nálam a második tasakba, a félretett cucc közé kerül.
A második a szakáll. Ha a szakáll le van nyomva vagy le van törve, a horog már nem tart úgy, ahogy kellene, és ezt a vízben nem veszem észre, csak akkor, amikor már késő. A harmadik az ív és a szem. Ha az ív megnyúlt, vagy a szem megkopott, akkor a horog a fáradás miatt gyengébb, és pont ott törik, ahol a zsinór húzza.
A rozsda nem a víztől jön, hanem a tárolástól
A rozsda a legdrágább hiba az egész dobozban, mert egy rozsdás horog a többit is megfertőzi. A folt átkenődik a szomszédra, és ha a tasakban nedvesség marad, akkor tavaszra az egész csomag mehet a kukába. Egyszer ez történt velem: a horgokat vizesen tettem el, és májusban mind rozsdás volt. Azóta a nedves horog soha nem kerül a dobozba.
Ma minden darabot megtörlök, megszárítok, és csak utána megy a helyére. A rozsdafoltot nem csiszolom le, mert a csiszolás elviszi a bevonatot, és akkor a horog hamarabb rozsdásodik, mint előtte. A foltos darabot külön rakom, és ha a folt nagyobb, mint egy gombostűfej, akkor nem használom. Ez nem pazarlás, hanem a többi horog védelme.
Szárítás és a csepp olaj
Hazaérés után a horgok papírtörlőre mennek, szétterítve, hogy a levegő körbejárja őket. Ha zsinórdarab maradt rajtuk, akkor azt is lecsomózom róluk, mert a zsinór megtartja a vizet, és a horog tövében nedvesen hagyja. Egy éjszakát így hagyom szikkadni, a konyhaasztal végén, ahol nem ér semmi.
Reggel egy csepp olajat kapnak, egy ronggyal elkenve, nem olajba fürdetve. Nem akarok olajos horgot, csak egy vékony hártyát, ami a levegőtől elzárja. Aztán mennek vissza a tasakjukba, és a tasak mellé egy kis szilikagél zacskó kerül. Télen, amikor négy hónapra elrakom a cuccot, ez a szilikagél a legnagyobb védelmet adó darab az egész dobozban.
A doboz rendje
A horgaim méret szerint, külön kis tasakban vannak. A tasakok nem keverednek, mert ha egy nedves horog közéjük kerül, az egészet megfertőzi. A doboz tetejére kerül a leggyakrabban használt méret, a ritkábbak alulra. A dobozt nem teszem a táskába csukva nedvesen, hanem nyitva hagyom száradni, amíg a táska maga is meg nem szárad.
Nyáron a levegő Szegeden párás, és a lakásban is nedves tud lenni. Ilyenkor a dobozt nem hagyom a padlón, mert a padló hidegebb, és ott lecsapódik a víz. A polcra teszem, a fal felé, de nem az ablak mellé. Ez a pár centiméter sokat számít, és tavasszal meglátszik a horgokon.
Mikor dobom ki, és mit tartok belőle
A horog nem drága, ezért nálam nincs mentés. Ha a hegy tompa, ha a szakáll sérült, ha a szem megkopott vagy a szár rozsdás, akkor megy a szemétbe. Nem javítom, mert egy javított horog gyengébb, és éppen a fáradás miatt törik el a legrosszabbkor. Aztán nem a parton, hanem ott, ahol már nincs idő cserélni.
Amit megtartok: az a néhány méret, amit tényleg használok, és ebből mindig van néhány tartalék. A tartalékot zárt tasakban, szilikagéllel, száraz helyen tartom. Nem halmozok fel száz darabot, mert a sok horog között a rozsda is könnyebben terjed, és a régi darabok között mindig akad egy, ami már nem jó.
Ellenőrző lista
- A hegyet a körmömön húzom végig: ha lesiklik, a horog megy a szemétbe.
- A szakállat minden darabon megnézem, mert a lenyomott szakállt a vízben nem látni.
- Megnézem az ívet és a szemet: a megnyúlt ívű horog gyengébb a tövénél.
- A rozsdafoltot nem csiszolom, mert a csiszolás elviszi a bevonatot.
- Hazaérés után a horgokat papírtörlőn, szétterítve szárítom egy éjszakán át.
- Szárazon egy csepp olajat kapnak, ronggyal elkenve, nem olajba fürdetve.
- A dobozban szilikagél van, és a dobozt nedvesen nem teszem a táskába.
