Röviden
- Papírtörlőn törlöm át őket, nem törülközőn.
- A szemet és a szakállt törlöm meg először, ott áll meg a víz.
- Egy éjszakát levegőn száradnak, nem a radiátoron.
- Egy csepp olaj kendőre kerül, nem közvetlenül a horogra.
- Szilikagél mellé, külön tasakba, és tavasszal átnézem.
Papírtörlő, nem törülköző
A papírtörlő azért jobb, mint a textil, mert egyszer használom, és utána eldobom. A nedves textilben a víz megmarad, és ha abba teszem vissza a horgokat, akkor gyakorlatilag nedvesen hagyom őket. A papír elszívja a vizet a horog felületéről, és ami a legfontosabb, a szem környékéről is, ahová a rongy nem ér be.
A szárítást úgy csinálom, hogy a papírtörlőt kiterítem a konyhaasztalra, és a horgokat egymástól kicsit eltávolítva ráteszem. Nem öntöm őket egy kupacba, mert a kupac közepén nem szárad meg semmi. A papíron átfordítom őket, hogy mindkét oldaluk érintkezzen vele, és a hegyüket meg a szakállukat külön megtörlöm a papír sarkával. Ez a rész tíz másodperc horogonként.
A szem és a szakáll – ahol a víz megáll
A horog szeménél van a legkisebb nyílás, és ott marad meg a víz a legtovább. Ez a fémgyűrű kör alakú, és a belső oldalára a rongy szinte soha nem ér be. Ezért a papírtörlő sarkát csavarok belőle egy vékony csücsököt, és azzal járom körbe a szem belső peremét.
A szakállnál ugyanez a helyzet: a horog élénél egy apró visszahajlás van, ott is megül a nedvesség. Ha a horog sáros volt, ezt a részt előbb langyos vízben leöblítem, utána törlöm meg. A sarat nem hagyom rászáradni, mert a rászáradt sár alatt a nedvesség sokkal tovább marad, mint a csupasz fémen. A tavalyi rozsdás tasaknál utólag pont ezt láttam: a rozsda a szemeknél és a szakállaknál indult el, nem a horog közepén.
Egy éjszaka levegőn, nem a radiátoron
A megtörölt horgokat egy éjszakára kiterítve hagyom a papírtörlőn, a konyhaasztalon. Nem teszem a radiátor közelébe, és nem teszem a fűtött szoba legmelegebb pontjára, mert a hirtelen meleg nem szárazságot csinál, hanem feszültséget a vékony fémben. A horog kicsi, hamar átveszi a hőt, és nem akarok olyan darabot a dobozomba, amiről nem tudom, mit bírt ki.
Ha a lakás levegője párás, akkor sem siettetem. Az enyhe huzat jobb, mint a meleg: a konyhaablakot résnyire nyitva hagyom, és reggelre minden horog teljesen száraz. Ha nagyon nedves volt a nap, akkor egy egész napot kapnak. A szárítás nem idő kérdése, hanem nedvesség kérdése – ha még nedves, marad, ha már száraz, nem baj, ha tovább áll.
Egy csepp olaj, kendőn
A száraz horogra egy csepp vékony olajat teszek, de nem közvetlenül a fémre, hanem egy rongydarabra. Az ujjam hegyével szétkenem a rongyon, és azzal húzom végig a horgokat. A közvetlenül rácseppentett olajból mindig sokkal több kerül a horogra, mint kellene, és a felesleg magához vonzza a port meg a csali maradékát.
Aztán a horgokat a szokásos tasakjukba teszem, és melléjük egy szilikagél zacskót csúsztatok. Az olaj és a szilikagél együtt dolgozik: az olaj vékony réteget ad a fémre, a szilikagél pedig a tasak levegőjéből vonja ki a nedvességet. Nem bízom ebben vakon, ezért tavasszal, amikor először előveszem a dobozt, mindig átnézem a horgokat – és ha bármelyiken rozsdafoltot látok, azt külön teszem.
Amit a helyére teszek vissza, és mit nem
A szárított horgokat nem öntöm össze a régi, kétes állapotú darabokkal. Amit egyszer megszárítottam és rendben van, azt a tasakba teszem; amiről tudom, hogy nedves volt vagy rozsdás, azt külön borítékba rakom, és legközelebb megnézem. Így nem fordul elő, hogy egy nedves horog egy egész tasakot tönkretegyen.
Ez a szokás lassúnak tűnik, de valójában gyors. A tavaszi szezonban egyszer végignézem az egész dobozt, és utána egész nyáron nem kell vele foglalkoznom. A horgok nálam nem drága darabok, mégis bosszantó, ha a fele rozsdásan kerül elő, amikor éppen a víz mellett állok. Az egész szárítás annyiból áll, hogy nem sietek el egy lépést.
Amit elrontottam
- Egy tavaszon kihagytam a szárítást, és az egész tasak rozsdás lett, a fele ment a kukába.
- Nedves törülközőre tettem vissza a horgokat, és a textilben megült a víz.
- A radiátor mellé tettem őket száradni, hogy gyorsabb legyen – csak feszültebbé tette a vékony fémet.
- Közvetlenül a horogra cseppentettem az olajat, és a felesleg port fogott, ami a tasakban körbe kenődött.
- A nedves és a száraz horgokat ugyanabba a tasakba öntöttem, és az egészet újra kellett szárítanom.
