Röviden
- Felületi rozsdafilm: le tudom szedni. Megroppant hegy: kidobom.
- Mechanikusan dörzsölöm, savhoz nem nyúlok.
- A hegyet és a szakállt nagyító nélkül is megnézem.
- A megtisztított darab külön tasakba kerül, nem a jók közé.
- A megtisztított horgot nem viszem olyan helyre, ahol nagyobb halra számítok.
Mennyi rozsda az, amivel még foglalkozom
Kétféle rozsda van nálam, és a kettőt nem kezelem ugyanúgy. Az egyik a felületi vörös film, ami úgy néz ki, mintha por lepte volna be a fém szárát. Ez általában azután jelenik meg, ha a horog nedvesen került a tasakba, és napokig ott maradt. Ez a réteg a fém felületén van, és nem eszi bele magát.
A másik a mélyebb rozsda, amit úgy lehet felismerni, hogy kis gödröcskék, pöttyök látszanak a fémen, és a felület nem sima. Ez már anyagot visz el a horogból. Ha ilyet látok a szakáll környékén vagy a hegy közelében, akkor nem foglalkozom vele. Egy horog, amiből a rozsda anyagot evett, nem lesz újra erős, akármit is csinálok vele otthon.
Amit használok: mechanikus, nem savas
A felületi rozsdát mechanikusan szedem le. Egy finom, szivacsos dörzsölőt használok, amivel óvatosan végighúzom a horog szárát. Nem a hegy felé, hanem onnan elfelé, hogy a dörzsölés ne koptassa a hegyet. Utána papírtörlővel megtörlöm, hogy a leváló rozsdaforgács ne maradjon a fémen, és a végén egy csepp olajat teszek rá egy rongyon keresztül.
Savas fürdőt nem használok. Egyszer próbáltam ecetes vízben áztatni a rozsdás darabokat, mert mindenhol ezt olvastam, de az eredmény nem tetszett: a horog felülete matt és sötét lett, és a sav a szemnél meg a szakállnál is dolgozott. A rozsda lement, de a fém kinézete is megváltozott, és nem tudtam megmondani, maradt-e benne valami a savból. Azóta inkább dörzsölöm, és elfogadom, hogy nem lesz olyan szép, mint az új.
A hegy és a szakáll – itt döntöm el
A szár rozsdája még rendben van, de a hegy az más. A horog hegye vékony, és a rozsda pont a legvékonyabb részt eszi meg. Ezért a hegyet mindig közelebbről nézem meg, mint a szárát. Az ujjammal nem tapogatom, mert a hegy szúr, és az ujjbegy zsíros lesz tőle – inkább a papírtörlőre teszem, és a fény felé tartom.
Amit keresek: a hegy vége nem lett-e tompa, nem hajlott-e el kicsit, és a szakáll nem tört-e le. Ha a szakáll letörik, akkor a horog nem tartja meg a halat, és a legrosszabb esetben a száj szélén kicsúszik. Ilyenkor nem javítgatom, mert a hegyélezés nem az én dolgom, és otthon nincs olyan eszközöm, amivel pontosan meg lehetne csinálni. A rozsdás hegyű horog nálam nem javításra vár, hanem a kukába megy.
Amit nem teszek vissza a jók közé
A megtisztított horgot nem teszem vissza a fő tasakba. Kap egy külön kis borítékot, és ráírom ceruzával, hogy mikor tisztítottam. Ez azért van, mert a megtisztított darabról nem tudom biztosan, hogy a rozsda nem tért-e vissza a felület alatt. A külön borítékban figyelni tudom, és ha legközelebb előveszem, látom, hogy bírta-e a hónapokat.
Ez a szokás sokkal óvatosabb, mint amit a barátaimtól látok. Nekik egy dobozban van minden, és nem izgatják magukat. Nálam azért alakult így, mert egyszer egy nedves tavaszon az egész tasak rozsdás lett, és azon a nyáron többször kellett a víz mellett új horgot felkötni. Azóta inkább külön tartom a bizonytalan darabokat. Ha egy egész szezonban rendben maradnak, akkor visszakerülnek a rendes tasakba.
Miért olcsóbb kidobni, mint javítani
A rozsdás horog javítása időbe kerül, és az eredmény bizonytalan. Egy fél óra dörzsölés után kapok egy fényes horogot, amiről nem tudom, hogy mennyit veszített az erejéből. Eközben a víz mellett állok, és azon gondolkodom, elég erős-e. Ez az érzés számomra rosszabb, mint a horog ára.
Ezért nálam a szabály az, hogy a szárán lévő vékony rozsdát még leveszem, mert az nem érinti a horog lényegét. De a hegy, a szakáll és a mély, pöttyös rozsda esetén nincs tovább. Elveszíteni egy halat azért, mert egy megtisztított horoggal próbálkoztam, nem éri meg. Amikor a dobozt rendbe teszem, ez a döntés a legkönnyebb része: amit nem tartok biztonságosnak, azt kidobom, és kész.
Amit elrontottam
- A rozsdás horgokat ecetes vízben áztattam – a rozsda lement, de a fém felülete matt és sötét lett.
- A hegyet az ujjammal tapogattam, és a hegyét az ujjamról visszamaradt zsír miatt ki kellett törölnöm.
- Egy megtisztított, de már mélyen rozsdált horgot visszatettem a jók közé, és később elvesztettem vele egy halat.
- A szárát erősen dörzsöltem, és a hegy felé is mentem vele – a hegy végét elkoptattam.
- A megtisztított darabokat a fő tasakba öntöttem, és a maradék rozsdaforgács összekente a többi horgot.
