Miért nem elég a parton letörölni
A táskában mindig van egy rongy, és a parton meg is törlöm az orsót, mielőtt bepakolok. Ezt évekig elégnek hittem. Aztán egy hosszú nyári napon a Tisza visszahúzódott, a parton vastag, nedves sár maradt, és láttam, hogy a rongy csak a nagy szennyeződést viszi le. A perem alatt, a zsinórvezető körül és a fék csillag rovátkái között marad a finom iszap.
Ez másnapra megszárad, és porrá lesz. A por bekerül a résbe, ott csiszol, és lassan koptatja azt, ami alatta van. A parton ezt nem tudom megoldani: nincs elég víz, nincs hova letenni a darabokat, és a homokos kéz sem segít. Ezért a parton csak a nagy sarat veszem le, a cucc pedig a táska külsején utazik haza, nem a belsején. A többi a konyhaasztalon dől el, ahol van csap, van kendő és van elég fény.
Ilyen a tényleges átöblítés
Otthon a csap alá állok langyos édes vízzel. Kézmeleg víz kell, nem forró, mert a forró víz kioldja a kenőanyagot a csapágy környékéről, és azt nem akarom. Nem áztatom be az orsót egy vödörbe, soha. Az áztatás alatt a víz bejut oda, ahova máskor nem szokott, és onnan aztán nem tud kijönni. A csapot sem nyitom ki teljesen. Vékony sugárral dolgozom, az orsót ferdén tartom, hogy a víz lefelé folyjon, ne a ház belseje felé.
A dobot külön öblítem el. Ha a pereme alá homok szorult, nem tolom bele a résbe egy kefével, hanem folyó víz alatt körkörösen mozgatom, amíg ki nem jön. A zsinórt előbb leemelem, vagy ha rajta marad, akkor csak a felső néhány méterét öblítem. Nedves monofilt nem dörzsölök, mert attól megnyúlik és megkarcolódik a felülete. Az egész művelet öt perc, és nem sietem el, mert a kapkodás itt mindig kárral jár.
Mit törlök szárazra, és mivel
A csap után a négy mikroszálas kendő közül a kijelölt darab jön. Az orsóhoz külön kendőm van, a botokhoz másik, és ezt a kettőt nem keverem össze. Nedves kendővel megyek felületről felületre: ház, dob, perem, tekerőgomb, fék csillag. Utána egy száraz kendővel ugyanezeket átmegyek, mert a nedves kendő csak eloszlatja a vizet a felületen, nem viszi el.
A rovátkákhoz fogpiszkálót használok. Fémtűt nem tolok bele, mert összekarcolja a műanyagot, és onnan már nem lehet kipiszkálni a port. A zsinórvezető alatti hornyot szárazon, puha fogkefével pöckölöm ki, kívülről befelé haladva. Aztán az egészet nyitva hagyom egy éjszakára a konyhaasztal végén, és csak reggel teszem a táskába. Ez a várakozás a legnehezebb része, mert másnap már mennék vele.
Amit soha nem bontok szét
A csavarokat soha nem tekertem ki, és nem is fogom. Ez nálam nem lustaság, hanem döntés. Az orsó belsejében rugók, alátétek és apró csapágyak vannak, a konyhaasztalon pedig nincs satu és nincs tálca az apróságoknak. Ha kiesik egy alátét, nem találom meg. Egyszer egy ismerősöm szétszedte a sajátját, mert úgy gondolta, hogy a zörgést meg tudja oldani; végül dobozban vitte el, és ott mondták meg neki, hogy mit rontott el.
A hajtóművet és a tengelyt ezért hagyom békén. Kenőolajat sem fecskendezek be a réseken át. A fölösleges olaj összegyűjti a port, és ragacsos lesz tőle az egész, amit aztán kendővel sem lehet normálisan leszedni. Ahol olaj kell, oda kevés kell, egy csepp, és azt is csak arra a pontra, ahova való. A célom nem az, hogy szétszedjem, hanem az, hogy ne kelljen szétszedni.
Mikor viszem inkább műhelybe
Decembertől márciusig nem viszem ki a cuccot, ez négy hónap. Tavasszal végigmegyek rajta, mielőtt használnám. Ha a tekerés akadozik, ha a zsinórvezető nyikorog, vagy ha a fék nem tart, akkor nem kísérletezem tovább otthon. Ilyenkor az orsó megy egy műhelybe. A 2010-es darab jó szolgálatot tett, és egy elrontott orsó biztosan drágább, mint egy alapos átvizsgálás.
Az átmeneti időszakot a lakásban töltöm, nem az erkélyen. Télen a fűtött levegő kiszárít mindent, nyáron pedig párás minden, és ezt a kendőkön és a fém részeken is látom. A kendőket langyos vízzel mosom ki, adalék nélkül, és levegőn szárítom. A táska belsejét is kitörlöm, mert ha nedvesen marad, akkor hiába volt az orsó száraz.
Ellenőrző lista
- A dobot leemelem, a zsinórt félreteszem, mielőtt bármi víz érné.
- Langyos édes vízzel, vékony sugárral átöblítem a házat; nem áztatom.
- A dob pereme alól folyó vízzel mosom ki a homokot, nem kefével.
- Nedves, majd száraz mikroszálas kendővel végigmegyek a házon, a dobon és a fék csillagon.
- A rovátkákat fogpiszkálóval, a hornyokat puha fogkefével tisztítom.
- A tekerőgombot és a fék csillagot külön áttörlöm, oda nem viszem át a szennyes kendőt.
- Egy éjszakára nyitva hagyom száradni, és csak másnap teszem a táskába.
