Négy kendő, négy feladat
Az első kendő az orsóé. Ez a legfinomabb, mert az orsón a bevonat és a műanyag érzékeny, és a karcolás ott látszik meg. A második a boté, ezzel törlöm a bot szárát és a gyűrűket. A harmadik a csaliké: ezzel a műcsalikat és a fém apróságokat törlöm. A negyedik a durvább munkáé, ezzel szedem le a sáros, iszapos cuccot.
A négy kendőt nem keverem. A sorrend mindig ugyanaz: először a sáros cucc, aztán a csalik, aztán a bot, és legvégül az orsó. Ha fordítva csinálnám, akkor a homok az utolsó, tiszta darabra is rákerülne.
A kendőket ezért meg is jelölöm: az egyiken egy pont van, a másikon kettő. Így félhomályban, a lámpa mellett is tudom, melyik melyik, és nem kell találgatni. Ez a néhány pont a kendő sarkában semmit nem zavar, viszont este megspórol egy rossz döntést.
Miért nem ugyanaz megy a botra és az orsóra
A bot és az orsó mástól szennyeződik. A botra sár, iszap és növényi törmelék kerül, mert a bot a parton, a földön és a növényzet között van. Az orsóra főleg víz, finom homok és a zsinórról származó por. Ha ugyanazzal a kendővel törlöm meg mindkettőt, akkor a botról származó szemcse az orsóra kerül, onnan a zsinórra, majd a gyűrűkre.
A botgyűrű a legérzékenyebb pont a 3,6 méteres botomon is. A gyűrű belső felülete sima, és ha egy szemcse oda bekerül, akkor a zsinór minden kihúzásnál végighúzódik rajta, és lassan kimarja. Ezért nálam a bot kendője külön van, és az orsó kendője soha nem érinti a botot. A rövid szabály, amit betartok: „egy kendő, egy feladat”.
Hogyan mosom ki őket
A kendőket kézzel mosom, langyos vízben. Mosószert alig vagy egyáltalán nem teszek bele, mert a maradék vegyszer a következő törlésnél a cuccra kerül. Ha zsíros az orsó környéke, akkor egy csepp mosogatószert használok, de utána alaposan kiöblítem, amíg a víz tiszta nem lesz.
Nem teszem a kendőt mosógépbe, és nem forrázom le. A forró víz és a szárítógép tönkreteszi a rostokat, és onnantól a kendő nem szív, hanem csak elkeni a koszt. Szárazon, szabadon, árnyékban száradnak. A nedves mikroszálas kendőt nem hagyom összegyűrve a vödörben, mert attól dohos lesz, és a szag a cuccra is átmegy.
Mit nem teszek a kendővel
A kendővel nem csiszolok. A homokos kendő, ha erősen nyomom, pont olyan, mint a csiszolópapír, és az orsó műanyagján vagy a bot fényezésén megmarad a nyom. Ezért a sáros cuccot először langyos vízzel leöblítem, és csak utána törlöm át a kendővel. A kendő a maradék vízre való, nem a ráragadt sárra.
A kendőt nem hagyom a táskában. A nedves kendő a táska belsejében penészedik, és utána az egész táskát átjárja a szag. Hazaérés után a kendők a szárítókötélre mennek, a táska pedig nyitva marad. Ez a két mozdulat nálam minden alkalommal megvan, még akkor is, ha hajnalban értem haza.
Mennyi ideig tartanak
A mikroszálas kendő nem örök. Ha a víz már nem szívódik be, vagy ha a kendő keménnyé és merevvé vált, akkor kész. Ez nálam egy-másfél szezon, sűrű használatban gyakrabban. A mosás nem nyújtja meg az életét, csak tisztán tartja.
A régi kendőt nem dobom ki azonnal: a durvább munkához, a sáros cucc első letörléséhez még jó. Amikor négy hónapra elrakom a felszerelést, a kendőket is átnézem, és amelyik már nem szív, az a tavaszi szezonra nem kerül vissza. A kendő olcsó, és a tiszta kendő az egész tisztítás alapja.
Ellenőrző lista
- Négy kendőm van, és mindegyiknek külön feladata van.
- A bot és az orsó kendőjét nem keverem, mert a homok átkerül a gyűrűkre.
- A törlést a sáros cuccon kezdem, és az orsóval fejezem be.
- A kendőket kézzel, langyos vízben mosom, kevés mosószerrel.
- A kendőt nem teszem mosógépbe, és nem szárítom forró felületen.
- A nedves kendőt nem hagyom a táskában, hanem kiteszem száradni.
- Amelyik kendő már nem szív, azt a durvább munkára teszem félre.
