Röviden
- A különböző színű és anyagú csalik nem érnek össze.
- A tasak anyaga számít: a sima fólia bezárja a nedvességet.
- A ragadós felületet nem erővel szedem szét, hanem langyos vízzel.
- A cetli a tasakon megmondja, mi van benne, és mikor került oda.
- Szezon végén az egészet átnézem, és ami megnyúlt, az megy.
Miért válogatom külön
A puha csalik lágy anyagból készülnek, és ez az anyag szeret összetapadni. Ha két különböző csali egymásra simul a rekeszben, néhány nap alatt összeragadnak. A ragadás nem olyan, mint amikor két papír összefekszik: az anyagok beleolvadnak egymás felületébe, és szétválasztáskor az egyik fél elszakad. Ez nem történik meg minden esetben, de ha egyszer megtörténik, a csali használhatatlan lesz.
A másik dolog a színezék. A lágy műcsalik festéke nedves környezetben könnyen átjár. Egy erős narancs mellett a világos csali néhány hét alatt rózsaszínes lesz, és hiába mosom le, a szín az anyagba ment. Engem nem is a hal érdekel elsősorban, hanem az, hogy bosszantó, ha nem azt a csalit veszem elő, amit betettem.
Melyik tasakba kerül mi
A tasakokat nem az alapján osztom, hogy milyen csali, hanem az alapján, hogy mennyire érzékeny. A legérzékenyebbek a nagyon puha, olajos felületű darabok: ezek külön zacskóba mennek, egyenként. A közepesen puha csalik párban is elférnek, de csak egymással azonos típusból. A keményebb, műanyaghoz hasonló darabok mehetnek egy közös rekeszbe, mert azok nem ragadnak.
A tasak anyaga számít. A sima fóliatasak nem jó, mert összezárja a nedvességet; a papíralapú tasak levegőzik, de nem véd a portól. Nálam a legjobban egy vékony, szellőző tasak vált be, amit eredetileg nem csalira vettem. A ragacsos, olajos csaliknak viszont pont a sima tasak kell, mert az olaj a szellőző anyagból nem jön ki többé, és a szövetet tönkreteszi.
A cetli és a dátum
Minden tasakra ráírok valamit. Nem hosszú leírást, csak annyit, hogy milyen szín és milyen méret van benne, meg az évszámot. Ezt azért csinálom, mert a tasakokból nem látszik, mi van bennük, és ha sokáig állnak, elfelejtem, mit tettem hova. Az évszám pedig segít: tavasszal, amikor előveszem a dobozt, azonnal látom, melyik tasak öreg, és nem nyúlkálok vaktában.
Az évet nem a csali vásárlásának idejére írom, hanem arra, amikor utoljára rendbe tettem. Egy puha csali akkor is öregszik, ha nem használom: a lágyító kioldódik belőle, az anyag keményedik és töredezik. Négy-öt év után azt is látom, hogy a csali elveszti a rugalmasságát. Ez nem mérés kérdése, hanem tapintásé, de a dátumos cetli abban segít, hogy ne felejtsem el, milyen régi az, amit a kezemben tartok.
Amit nem teszek a tasakok mellé
A puha csalik közé nem kerül semmilyen fém. A horog, a karika, a kis ólomsúly mind karcot csinál a lágy felületen, és a karc mentén az anyag még könnyebben elszakad. Nálam a puha csalik ezért mindig a doboz külön részében ülnek, és a fém a másik rekeszben marad. Nem kell hozzá sok hely, csak következetesség.
Illatos dolgot sem teszek közéjük. Az erős szagú anyagok átjárnak a lágy műanyagba, ugyanúgy, ahogy a színezék. Ez az én szokásom, nem biztos, hogy a halak számára bármit jelent; egyszerűen nem szeretem, ha a csalijaim szaga a hajónaplóhoz hasonlít. Amikor a tasakok hosszabb ideig állnak, nyitva hagyom a doboz felső rekeszét, hogy a levegő körbejárjon.
Szezon végi átnézés
Szeptemberben, amikor már ritkábban járok ki, végigmegyek az összes tasakon. Nem hosszú munka: kiveszem őket egyenként, megnézem a felületet, és ahol megnyúlt vagy színét vesztette, azt kiveszem. A csalik felét nem dobom ki, mert a legtöbb még teljesen használható. Csak azt teszem félre, amiről tudom, hogy a nyáron összeragadt, mert az már sosem lesz olyan, mint volt.
Az évszámot ilyenkor átírom azokra a tasakokra, amelyekben rendben találtam mindent. Így tavasszal nem kell külön emlékeznem: a cetli megmondja, mi van benne, és mennyi ideje. Ez a rendszer lassan alakult ki, nem egyik napról a másikra, de most már kevesebbet bosszankodom a doboz fölött.
Amit elrontottam
- Egy nyáron minden puha csalit egy rekeszbe öntöttem, és mire elővettem őket, egy csomóban ragadtak.
- A világos és a nagyon erős színű csalit összeérintve tartottam, és a világos átfestődött.
- A ragadós darabokat erővel szedtem szét, és a szélük elszakadt.
- A tasakokat vékony fóliával zártam le, és bent maradt a nedvesség.
- Nem írtam rá semmit a tasakokra, és tavasszal fogalmam sem volt, mi van bennük.
