Mitől más a fonott, mint a monofil
A fonott nem szívja magába a vizet, és a napfény sem bontja úgy, mint a monofilt. Ezért sokan azt hiszik, hogy szinte örök. Pedig a fonottnak más a gyengéje: a szálak sodrása lazul, a felületén lévő bevonat lekopik, és attól kezdve minden dörzsölődés rögtön a szálakat mardossa. A Tisza vize nyáron sok finom homokot és iszapot hoz magával, és ez a rész a szálak közé ül.
A monofilnál a nyúlás és a merevedés a fő baj. A fonottnál a bolyhosodás, a laposra nyomódott szakasz és a kifakulás. A kifakulás nem csak szépséghiba: ahol a szín elment, ott a bevonat is elment, és ott a szál vékonyabb, gyengébb. Ezért nézem a színt is, nem csak a tapintást.
Hogyan nézem át ujjal és szemmel
Kihúzok a dobból néhány métert, és két ujj között végighúzom, pont mint a monofilnál. A fonott jó esetben sima és egységes. Ha bolyhos, ha szakállas, ha egy ponton vékonyabb, ott elvágom. A bolyhos részt nem javítom, mert a fonott nem olvad össze szépen, és a csomó a megkopott szakaszon nem tart.
Azt is megnézem, nem tekeredett-e rá egy kanyar a dobra. A fonott hajlamos arra, hogy bevágjon a réteg alá, és ha egyszer bevágott, a következő kihúzásnál magával viszi a felső réteget. Ilyenkor nem a zsinórt okolom, hanem letekerek az utolsó rétegig, és tisztán újratekerem. Nálam ez a lépés sokkal gyakrabban kell, mint a mosás.
A kosz, ami a dob alá kerül
Amikor a zsinór nedvesen feltekerődik a dobra, a víz viszi magával a homokot és az iszapot. A fonott felülete nem sima, ezért megtartja. A dobon a rétegek között ez a kosz ott marad, és a következő szezonban már a dob alján ül. Onnan nem jön ki magától, és a dob pereme alatt nedvességet tart, ami alatt a fém és a zsinór is dolgozni kezd.
Ezért nálam a hazatérés utáni első lépés nem a zsinór, hanem a dob. A dobot leveszem az orsóról, és a zsinórt egy tiszta, üres dobra tekerem át. Így a régi dob alja szabad lesz, és ki tudom törölni. Ez tíz perc, és utána a fonott is tisztább, mert nem a régi koszon fekszik.
Hogyan mosom és hogyan szárítom
A fonottat langyos édes vízben öblítem át. Nem teszek bele semmit: sem szappant, sem mosogatószert, sem forró vizet. A forró víz és a vegyszer a bevonatot marná, az pedig a fonott legérzékenyebb része. Ha nagyon sáros, akkor is csak a víz és a kéz, semmi más. A Tisza vize lágy, a szegedi csapvíz keményebb, de öblíteni épp elég.
Száradni árnyékban hagyom, lazán a dobon vagy egy tiszta rongyon egyengetve. Nem teszem radiátorra, nem teszem a napra, és nem szárítom meleg levegővel. Egy éjszaka elég. Amíg nedves, nem tekercselem fel szorosan, mert a nedves szál a nyomás alatt összeragad, és legközelebb a dobon marad.
Mikor tekerem le és mikor dobom ki
Ha a fonott csak a felső rétegen fakult ki és bolyhos, akkor nem dobom el az egészet. Letekerem a sérült részt, és a dobot újra feltöltöm. A fonott drágább, mint a monofil, ezért nálam ez a szál megér annyit, hogy türelmesen kezeljem. Csak akkor dobom ki, ha a sérülés a középső szakaszon van, mert ahhoz már nem érek hozzá vágás nélkül.
A tartalék orsót feliratozom: ráírom az évszámot és azt, hogy mennyi méter van rajta. A tél közeledtével, amikor négy hónapra elrakom a cuccot, a fonott a dobon marad, de lazán, és a dobot kiengedett fékkel hagyom. Tavasszal az első út előtt kihúzok belőle néhány métert, és ha bármi gyanús, lecserélem.
Ellenőrző lista
- Szezon végén a felső néhány métert ujjal végighúzom, és a bolyhos szakaszt levágom.
- A kifakult részt nem hagyom meg, mert ott a bevonat már lekopott.
- A zsinórt langyos édes vízben öblítem, szappan és forró víz nélkül.
- Száradni árnyékban, lazán hagyom egy éjszakán át, radiátor nélkül.
- Ha a szál bevágott a dob alá, az utolsó rétegig letekerek és tisztán újratekerem.
- A dobot időnként leveszem, és az alját kitörlöm a felgyűlt kosztól.
- A tartalék orsóra ráírom az évszámot és a métert, és száraz helyen tartom.
