Mi szárad meg a vállpánton
A vállpánt az a rész, amit a legkönnyebb elfelejteni. Egész nap a vállamon van, a nyári hőségben megizzadok alatta, és a szövet magába szívja a nedvességet. Hazaéréskor ezt nem látom, mert kívülről száraznak tűnik, belül viszont nedves. Ha így teszem el, a pánt belsejében megindul a szag, és a fém karikák, amik a pántot a táskához fogják, lassan barnulni kezdenek.
Ezért a pánton minden út után végigmegyek langyos vizes ronggyal, majd száraz ronggyal is. Nem mosom ki az egész táskát minden alkalommal – a pántot igen, mert az érintkezik legtöbbet a testtel. Utána a táskát nyitva hagyom, hogy a pánt belseje is kiszáradjon.
A zsebek alja és a sarkok
A zsebek alján mindig marad valami: homok, száraz növényi törmelék, egy-egy letört műanyag darab. A Tisza-parton ez összegyűlik, aztán a táskába kerül, és onnan nem jön ki magától. A sarkok a legrosszabbak, mert oda a kéz nem ér be. Ecsettel és a porszívó keskeny végével szedem ki onnan a port, utána nedves ronggyal áttörlöm.
Nyáron a por finom és szinte észrevehetetlen, télen viszont a fűtött lakásban minden kiszárad, és a por meg a homok a szövetbe ül. Ha ezt nem szedem ki, tavasszal a táska aljáról önthetem ki a homokot. Ezért nem elég szezon végén egyszer takarítani: nálam minden út után megy a zsebek alja.
Mit mosok ki és mit nem
A belső műanyag fóliát és a zsebeket langyos vízzel, kevés enyhe mosogatószerrel törlöm át, majd tiszta vízzel kiöblítem. Nem áztatom a táskát, és nem mosom mosógépben, mert a cipzárak meg a merevítő lapok nem bírják. A külső szövetet csak nedves ronggyal törlöm, hogy a víz ne szívódjon be a bélés alá.
Amit nem használok: az erős zsíroldó szereket és a fehérítőt. Ezek a szövet színét viszik el, a fém karikákon pedig meghagyhatják a nyomukat. Ha makacs folt van a táskán, azt előbb szárazon lekaparom, és csak utána nyúlok a vizes rongyhoz.
A rongyokat is külön tartom: amelyikkel a külső szövetet törlöm, az nem megy a belső zsebekhez. A táskáról lejövő por és homok nem való a bélés alá, ahonnan már nem tudom kiszedni.
A cipzár és a varrások
A cipzár az, amit a legtöbb táska tisztításánál elfelejtenek. A homok beleül a fogak közé, és idővel akadozni kezd, aztán kiszakad. Ezt ecsettel szedem ki, majd a fogakat száraz ronggyal végig törlöm. Keveset kenek rá – egy csepp viaszt a fogakra, nem többet, mert a sok kenőanyag maga is összegyűjti a port.
A varrásokat is végignézem. Ahol a cérna kifeslett, vagy ahol a szövet elvékonyodott, azt megjegyzem, és ha kell, megvarratom. Egy elszakadt varrás a parton derül ki, a legrosszabbkor – akkor már nem tudok mit tenni vele, csak hazacipekedni a cuccot.
Hogyan szárad, és hol tárolom
Mosás vagy törlés után a táskát nyitva, szellős helyen szárítom, nem a radiátor mellett és nem a napon. A fűtött lakásban a hő gyorsan kiszárítja a szövetet, de a varratok és a bélés közé bekerült nedvességet nem hozza ki. Egy éjszaka a szabad levegőn többet ér, mint egy óra a meleg közelében.
Amikor nem használom, a táskát nem a padlón és nem a hideg fal mellett tartom, hanem a szekrény tetején, szárazon. A négy hónapos téli szünetben ez nálam szabály: se a padló, se a hideg fal, se a fűtőtest közelébe nem kerül. Ilyenkor nem hagyok benne nedves dobozt vagy rongyot.
Ellenőrző lista
- A vállpánton minden út után végigmegyek: előbb langyos vizes, aztán száraz ronggyal.
- A zsebek alját és a sarkokat ecsettel szedem ki, mert oda a kéz nem ér be.
- A táskát nem áztatom és nem mosom mosógépben, csak törlöm.
- A cipzár fogai közül a homokot ecsettel szedem ki, utána kevés viaszt kap.
- A varrásokat átnézem, és a kifeslett cérnát még időben megvarratom.
- Szárításkor nyitva hagyom, szellős helyen, a radiátortól távol.
- Téli eltevésnél nem marad benne nedves doboz vagy rongy.
