Röviden
- Vattakorongot húzok át minden gyűrűn – a fennakadás a jel.
- A betétet fény felé tartva nézem, hajszálrepedést keresek.
- A csúcsgyűrű kopik a leggyorsabban, azt nézem meg először.
- Csiszolóval és fényezővel nem nyúlok a betéthez.
- Ha a betét kiesett vagy a perem sérült, a bot megy a műhelybe.
A vattakorongos próba
Fogok egy vattakorongot, és kézzel kitépek belőle egy diónyi darabot. Nem kell nagyobb, sőt kisebb jobb, mert így minden gyűrűn átfér. A gyűrűn átfűzöm, majd lassan, egyenletes húzással körbevezetem a betét belső felületén. Nem rántom meg, mert akkor a jó gyűrű is fennakad. Azt figyelem, hogy a vatta szálai elkapnak-e valamin.
A repedés a legtöbbször hajszálvékony, és nem a gyűrű közepén van, hanem a szélénél, ahol a betét a fémkeretbe ül. Ezért a vattát nem csak egy irányban húzom, hanem körbe is. Ha a vatta szakadozik vagy elakad, megállok, és előveszem a nagyítót. Ha simán végigmegy, akkor a betét felülete egyben van – legalábbis a vatta nem talált rajta fogást.
Amit a szememmel keresek a betéten
Az asztali lámpát magam felé fordítom, és a gyűrűt a fény elé tartom úgy, hogy a betét belső pereme látszódjon. Amit keresek: hajszálrepedés, kipattant szilánk, és az, hogy a betét nem lazult-e ki a fémkeretből. Ha a betét körme alatt rés látszik, vagy ujjal meg tudom mozdítani, az már nem jó – a zsinór ilyenkor a fémkeret élét is koptatja.
Azt is megnézem, hogy a betét felülete nem lett-e barázdás. Ahol évekig ugyanabban a sávban fut a zsinór, ott idővel vájat alakul ki. Ez önmagában nem repedés, de ha a vájás széle már érdes, akkor a zsinór minden dobásnál hozzáér, és lassan elvékonyodik rajta. Ilyenkor már csak az segít, ha kicserélik a gyűrűt.
A kötözés és a gyűrű lába
A gyűrű lábát a botra kötik, és a kötést lakkal zárják le. Ez a lakk védi a cérnát és a bot falát. Ha ezen a lakkon repedés van, vagy a széle felválik, akkor oda víz megy be, és a nedvesség a cérna alatt marad. Ezt tavasszal, a négy hónapos téli szünet után szoktam megnézni, mert a lakásban kiszáradt cuccon a repedések jobban látszanak.
Amit keresek: a lakk széle nem emelkedik-e fel, nem tört-e meg a gyűrű lábánál, és nem barna-e a cérna a lakk alatt. A barna folt a nedvesség jele. Ha a kötés sérült, a botot nem viszem ki, mert egy erősebb rántásnál a gyűrű akár ki is szakadhat a helyéről. A kötés javítása viszont már nem a konyhaasztal munkája.
A csúcsgyűrű és az első kettő
Nálam a bot végén lévő csúcsgyűrű kopik a leggyorsabban, mert azon megy át a zsinór a legnagyobb szögben, és minden dobásnál, minden bevágásnál azon súrlódik. Utána a csúcshoz legközelebbi egy-két gyűrű következik. Ezért ezeket nézem meg először, és nem a bot közepén lévőket.
Ha a csúcsgyűrű betétje sérült, azt vettem észre, hogy a zsinór a dobás végén furcsán surrog, és a bevágás nem olyan éles, mint szokott. Ez a hang azonban csak jelzés, nem bizonyíték: a surrogást a sáros zsinór is okozhatja. Ezért nem abból indulok ki, hanem a vattakorongból. A gyűrűt minden olyan nap után megnézem, amikor fenéken akadt a szerelék, mert a szakadásnál a zsinór pillanatok alatt vághat a betétbe.
Amit nem teszek, és mikor viszem cserére
A sérült betétet nem csiszolom és nem fényezem. Próbáltam egyszer finom fényezőpasztával szebbé tenni egy karcos gyűrűt, és csak annyit értem el, hogy a felület még durvább lett, mert a paszta beült a repedésbe. A betét anyaga erre nem való, és otthon nincs olyan eszközöm, amivel a belső felületet pontosan helyre lehetne tenni.
Ha a vattakorong fennakad, ha a betét mozog, ha a kötés lakkja felvált, vagy ha a gyűrű lábánál repedést látok, akkor megállok. Ilyenkor a botot fogom, és elviszem egy műhelybe, ahol újrakötik a gyűrűt. Ez néhány ezer forint, és sokkal kevesebb, mint egy elveszített hal meg egy új bot. Odáig viszont eljutok, hogy a hibát megtalálom, és nem a vízen derül ki, hogy a gyűrű rossz.
Amit elrontottam
- Egyszer csak a szememmel néztem át a gyűrűket, vatta nélkül – egy hajszálrepedést így nem vettem észre.
- A sérült gyűrűvel még kimentem, és a zsinórom a harmadik dobásnál elszakadt.
- Fényezőpasztával akartam szebbé tenni a betétet – csak elvettem a felületéből, és a paszta beült a karcba.
- A kötözés lakkjának repedését nem néztem meg, víz ment be alá, és tavaszra megbarnult a cérna.
- A laza betétet nem vettem észre a vattával, csak azt, hogy a zsinór furcsán surrog.
